Gondoljunk csak bele, hogyan kezdődtek kapcsolataink a minket körülvevő emberekkel. Az, hogy az együtt töltött idő alatt milyen érzések kavarogtak bennünk, valamint, hogy ezek negatív vagy pozitív töltetűek voltak-e, akár már az első találkozáskor eldönti, hogy az adott személy helyet fog-e kapni a világunkban. De mi alapján ítéljük meg, hogy kinek adunk esélyt és kinek nem? Akár külső szemlélőként, akár a kapcsolat egyik feleként érezhetjük, hogy „megvan-e közöttük/közöttünk a szikra”, ami több esetben sorsdöntő lehet.
Habár nem vagyunk benne biztosak, hogy mi is az a szikra, mégis magabiztosan használjuk a kifejezést. Sokféle értelmezése lehetséges, de talán az egyik legalapvetőbb a vonzalom testi megnyilvánulása. A vonzalom látható jelei a Behaviour magazin összefoglalása szerint: “csökkenő pislogási szám, a szemkontaktus hosszabb ideig való fenntartása, orrlyukak tágulása, hajjal való babrálás, gyorsuló légzés és egyéb testhelyzettel kapcsolatos jelek, amelyekre példa a vonzónak talált személy felé irányuló testdöntés, lábak keresztezése vagy a beszélgetőpartner felé irányuló lábfej. Ebben az esetben a viselkedésünket nem tudatosan változtatjuk meg, de a jellemzők ismeretében leleplezhetünk másokat vagy akár magunkat, ha a tudatosodás előtt valakit vonzónak találunk.” A másik lehetséges megfogalmazása valami egészen megfoghatatlan: a vonzalom érzete. Egy online cikk szerint a vonzalom három összetevőből áll, ennek az első eleme a fizikai vonzerő. Ha valakit kellemes megjelenésűnek tartunk, gyakran feltételezünk róla további pozitív személyiségjegyeket is. A hasonlóság észlelése, vagyis a saját vonásainkra emlékeztető jegyek (akár belsőleg, akár külsőleg) is hozzájárulnak a vonzalom kialakulásához, hiszen magunkat alapvetően attraktívnak gondoljuk. Végül a pozitív interakciók is meghatározó szerepet játszanak a témában. Ha valakivel élveztük az együtt töltött időt, értelemszerűen következik, hogy a későbbiekben is vágyunk a társaságára. Ha a három felsorolt tényező valamelyike gyengébb a másik kettőhöz viszonyítva, felerősítik egymást.
A kapcsolat kialakulásához pusztán a vonzalom nem elegendő. Egy friss kapcsolatban lévő barátnőm bevallása szerint már az első találkozáskor pozitív benyomást keltett a jelenlegi párja, aminek köszönhetően folytatódott az ismerkedés, ami egy kiegyensúlyozott, boldog és szeretetteljes kapcsolatot eredményezett. Viszont a szikra bizonyos esetekben nem vezet egészséges, egymást építő kapcsolathoz, ami mind a munkában, mind a magánéletben felemel. Könnyen lehet, hogy a vonzalom csak az intimitásra irányul, és olyan kapcsolatot eredményez, ahol a felek – habár ragaszkodnak egymáshoz – rombolják a másik jellemét, lehúzzák egymást és a viszony konfliktusok tömkelegéből áll. Hasonló kapcsolatban élt egy másik barátnőm, aki számára az első benyomás korántsem volt pozitívnak tekinthető. Jellemzése szerint a fiú nagyképűnek tűnt, elmondhatatlanul egoistának, de a kialakult képet hamar sikerült megváltoztatnia. Kedvesnek, érdeklődőnek és nem utolsó sorban sármosnak mutatkozott, akit a barátnőm hamar megkedvelt. A kapcsolat elég intenzívnek, bensőségesnek, illetve mélynek mondható, de váratlanul átfordult az ellenkező irányba. Hirtelen messze kerültek egymástól a felek, majd fájdalmasan vége szakadt a kapcsolatnak. A szakítás után visszatekintve az első benyomás – vagyis az, hogy a fiú nagyképű volt, illetve egocentrikusnak mutatkozott – tűnt valóságosnak, amit habár egy rövid időre sikerült megcáfolnia, végül mégis beigazolódott. Felmerülhet bennünk, hogy vajon az első találkozáskor megjósolhatjuk-e, hogy az adott kapcsolatnak milyen kimenetele lesz. Az első benyomás akár egytized másodperc alatt is kialakulhat. A Mindset pszichológia szerint mások megítélése függ a korábban szerzett tapasztalatainktól, hangulatunktól és a hozzánk való hasonlóságtól. Előfordulhat, hogy abba a hibába esünk, hogy túlságosan ragaszkodunk az első benyomáshoz, és ez a határozott vélemény könnyen vezethet „önbeteljesítő jóslathoz”, vagyis azokat a megnyilvánulásokat emeljük ki, amelyek illenek az előzetesen már kialakított véleményünkbe. Visszautalva az utóbbi interjú alanyomra, ő nem ragaszkodott a kialakult előítéletekhez, így volt párjának sikerült pozitív képet kialakítania magáról (de végül nem sikerült ezt fenntartania).
Megeshet, hogy értékes kapcsolatot utasítunk vissza, mert elsőre rosszul ítéljük meg a másik jellemét. Akár rossz hangulat is közrejátszhat ebben. Megfordulhat a fejünkben, hogy ebben az esetben, azok a találkozások, ahol például a kedvetlenség vagy a stressz jelen volt, vajon mit hozhattak volna még magukkal, ha az első benyomás pozitív lett volna. Kiegyensúlyozott és nyugodt körülmények között valószínűleg teljesen másmilyennek láttuk volna a másikat. Ha elsőre nem volt meg a szikra, adtak a felek második esélyt? Vagy végleg feladták? Mégis valószínű, ha az első benyomásra a másik személy ellenszenves volt, mégis jobban jártak a felek azzal, hogy nem bonyolódtak egymásba. Ahogy láthatjuk, könnyen visszakanyarodhatunk az elsőre megformált véleményünkhöz.
Sokféle folytatását ismerhetjük egy-egy első találkozásnak, amelyek vagy egy boldog párkapcsolatot eredményeztek, vagy konfliktusok sorát és az egymás meg-nem-értését hozták magukkal. Akár kellemes élményekkel gazdagodtunk, akár rossz érzéssel gondolunk vissza a történtekre, az első sejtés szerepe nem elhanyagolható. Hagyatkozhatunk a szikrára, pedig őszintén megvallva, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy miről is beszélünk.
Képek forrása: Pinterest
Sziklay Bence (2021). A vonzalom igazi jelei. Behaviour: A HR-Magazin
Megoldásközpont (2019). Vonzalom. Pozitív Pszichológia Magazin
Bánszegi Rebeka (2018). Egyszeri és megismételhetetlen – hogyan működik az első benyomás? Mindset Pszichológia
Novotny Petra